Augusztus 10-én bemutatták a 2011. augusztus 16. Mária Mennybevétele tiszteletére készült Selyemzászlót, Francesco Carone sienai művész kiemelkedően szép, és jelentős alkotását, amelynek akkora sikere volt, hogy a jelenlévők a bemutatás közben többször is tapssal fejezték ki tetszésüket.


Ez a Selyemzászló a XII.sz. nagyszerű festője, Duccio di Buoninsegna előtt hajt fejet abból az alkalomból, hogy 700 évvel ezelőtt, 1311. június 9-én ünnepélyes körmenetben vitték a város székesegyházába, és a főoltáron helyezték el Maestà című remekművét.


Egy másik remekmű lesz a jutalma annak a városnegyednek, amelyik első lesz az augusztusi Palio-n. Ezt a Selyemzászlót nem elég csak néznünk, mögé is kell látnunk. Több érzékünkre, képzelőerőnkre van szükség, mert ezen a „nem festett” Selyemzászlón a selyem természetes színe dominál. Az elefántcsont fehér színe sokféle értelmezésre ad lehetőséget: hit, tisztaság, szakralitás. A fehér szín arra az esküvői menetre is utal, amellyel Duccio műhelyéből a Dómba vitték Mária képét, és kezdete volt a Szűzanya és a város közötti, ma is boldog és örökké tartó házasságnak. Mária foglalja egybe azt az eredendő három középkori várost, amelyből Siena létrejött. Sena vetus, civitas Virginis – „A régi Siena a Szűzanya városa”, évszázadokon át ezt verték minden sienai fémpénzre. Ezért áll a Szűzanya és Siena fizikailag is a Selyemzászló középpontjában, három vonal, mint fénysugár fut össze a város színeit hordozó eljegyzési gyűrűben, jelezve, hogy a 17 fénylő csillag hordozza az ünnep, a városhoz tartozás értelmét.

A művész Duccio Madonnáját Letizia Frosini gyönyörű hímzése által idézi meg. Magát a fénykoszorút selyemszálak és lósörény egybeszövésével alakította ki (a firenzei Lisio Selyemcéh munkája), amelyre gyöngyöket hímeztek. Az ünnep abszolút főszereplője a ló, formájában nem is látható, de erre semmi szükség, egy részével, a sörénye által van jelen.

A Szűzanya nyakán különleges gyöngysor: 17 golyó, a „barberi”, azaz „lovak”, színeiben mindegyik egy-egy városnegyedet ábrázol, és az adott városnegyed priorja által kiválasztott városnegyedlakó festette.


A Szűzanya ujján ezüst gyűrű, foglalatában a „balzana”, Siena városának fekete-fehér jelképe: ébenfa és elefántcsont. Az értékes Swarowski kristályokkal díszített Selyemzászlón nem csak hogy viszontlátható a Duccio oltárképén megjelenő felirat, hanem egy kedves kiegészítéssel, és braille-írással: „Istennek szent anyja, légy a béke Sienának, légy az élet Duccionak és Francesconak, akik téged ilyennek ábrázoltak.”



Teljességgel igaz, amit Francesco az alkotóművész mond: „Az elképzelés maga a tartalom.” Végtelenül megható ez a műalkotás, érzelmekkel annyira telített, hogy libabőrös lesz tőle az ember. Egyszerre közvetít „sienaiságot”, történelmet, művészetet, szenvedélyt, de legfőképpen a városnak az ő ünnepe iránt érzett mélységes szeretetét mondja el. Nagyszerű művészi találmány, hogy festék helyett lósörényt alkalmaz, ezzel építi be művébe ennek a napnak a leglényegesebb alapelemét, és az, hogy ezt éppen a fénykoszorúba fonja bele, nem kíván magyarázatot azok számára, akik Duccio „sienaiságának” örökösei.

A Palio-n csak 10 városnegyed fut, ezek hagyományosan szerepelnek a Selyemzászlón, ezúttal a hátoldalán, amely teljesen fekete színű. Az sem véletlen, hogy a Szűzanya szemeinek nincs írisze. Annak, hogy érezzünk, nem feltétele a látás.

Ha a sienaiakat megkérdeznék, egyhangú lenne a válasz: nekik az is elég, ha csak egy darab fehér rongyot kapnak a verseny díjaként. Hát tessék, Francesco Carone eleget tett a kérésüknek, de valamivel többet is adott: a Művészetet, nagybetűvel.




     vissza a kezdő oldalra