Bemutatták a 2008. július 2. Sarlós Boldogasszony tiszteletére készült Palio-t.

A városnegyed lakóknak tetszik Camilla Adami Selyemzászlója, amelyet a Palazzo Pubblico-ban, a Podesztá udvarán mutattak be.

"Camilla Adami a művészet sajátos nyelvét használva pontosan megragadta a sienai Palio misztériumát." – ez olvasható a sienai helyi sajtónyilatkozatban. "Számtalan olyan kérdésre adott választ, amelyeket folytonosan feltesznek a várost illetően. Miért itt, ezen a téren – amelyet Herbert a költő egy organikus, és emiatt minden mástól különböző valaminek nevezett – történik évszázadok óta ez a mindenekfelett középkori futás? A művész inkább a sienaiak érzelmeihez közelítve mutatta meg egy olyan hagyomány lényegét, amely messze áll a folklórtól: a múltat, ami jelenné válik, mesterkéltség nélkül, külső befolyások nélkül, kizárólag egy nép érzelme, szenvedélye, a városához való konok ragaszkodása által."

A nyilatkozat így folytatja: "Camilla Adami Madonnájának arca ugyanis egy mai asszony, minden asszonyok arca.

A titokzatosság ott van tágra nyílt szemében, amely katalizálja a figyelmünket. Ám a ló figurája is univerzális: lovas nélkül vágtató pej. Ebben áll ennek az ünnepnek a történelmi hitelessége, amelyet Siena minden egyes évben, a lényegén mit sem változtatva, megismétel. A két legfontosabb összetevő: a Madonna és a ló. Így mutatkozik meg a Palio ereje az alkalmazott színek palettájából. Határozottak. Feszültséggel teltek. De legfőképpen valódiak, mint ahogy a valóságtól elrugaszkodó egyediség stílusa képes megjelenni a művész alkotásainak alakjaiban. Technikája figyelmes vizsgálódásból következik, miközben nyitott a bensőségességre, az érzékelő megtapasztalásra. Camilla Adami ílymódon erős érzelmi hatású vonásokat és színhatásokat képes elérni úgy, ahogy ezt a selyemdarabot is megfestette, amelyért minden évben versengenek a sienaiak, ezzel is bizonyítva a Palio halhatatlanságát.

Kiegészítésképpen – de talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés, mert túlságosan behatároló – ott van még a Futásban résztvevő Városnegyedek ikonográfiája. Camilla Adami itt is szabadon engedte technikáját, művészeti szabadságát. Mintha az állatok egy villanásig élővé válnának, eggyé olvadva a többi alakkal, beleértve azt is, aki a Palio hivatására utal: egy fehérbe öltözött apáca, aki a S. Vincenzo de Paoli irgalmas nővérei Rendjének 150 éves jelenlétét idézi fel Sienában.

Ennek az apácának nincs arca, de hát hogyan is lehetne megszemélyesíteni olyan valakit, aki életét másoknak szenteli? A fátyol által határolt kerekded űrben benne van minden apáca arca. Ki-ki töltse meg a saját emlékeivel, a saját érzéseivel, és közben fogadjon be más részleteket is a képből. Talán ezért uralkodik itt teljes mértékben a fehér szín. Mint a tiszta fény a háttér kobalt kékjében. Mint az égbolt nyári éjszakákon."




     vissza a kezdő oldalra